A radioaktív sugárzást közvetlenül nem érzékeljük. Hétköznapi életünkben mindenütt jelen van úgynevezett alap- vagy háttérsugárzás formájában, amely nem jelent komoly veszélyt. Ehhez hozzászoktunk és a szervezetünk alkalmazkodott hozzá.
Akkor van baj, amikor a gammasugárzás valamilyen oknál fogva felerősödik, és átlépi a veszélyes határértéket.
Ilyen sugárzás keletkezett régebben a légköri atomrobbantások során. A sugárzó anyagokat a szél és a felhők sok ezer km-re továbbítják. Miután rájöttek annak veszélyes voltára, beszüntették a légköri atomrobbantásokat.
Ilyen sugárzások keletkezhetnek manapság az atomreaktorok meghibásodásakor. A legismertebb katasztrófa a csernobili atomerőműben történt incidens, melynek során 31 ember halt meg közvetlenül a sugárzás hatására. Százmillió curie-nyi radioaktív izotóp szállt szerteszét a levegőben.
Radioaktív sugárzást mérhetünk a két világháború között épült épületekben is, ahol a padló vagy parkett alatt feltöltésként salakot használtak. Az égés során az elégett anyag térfogata csökken, de a benne lévő radon nem ég el, a térfogat csökkenésével a radontartalom a salakban besűrűsödik, és több helyen az engedélyezett egészségügyi szint határát meghaladja. Azokon a helyeken, ahol a padlót felszedik, a salakot eltávolítják, a parketta alá betonaljzatot készítenek, a sugárzás megszűnik. A két háború között épült lakások körülbelül 1%-a ilyen sugárfertőzött.
A radioaktív sugárzás ellen a lakásokban semmiféle védelmi lehetőség nincs, egyetlen mód van, a fertőzött anyagot el kell távolítani.
Egészségügyi problémák:
Fejfájás, szédülés, gyengeség is jellemzően előfordul. Közepes dózisnál a tünetek akár fél napon belül jelentkezhetnek, ráadásul láz, hajhullás, fertőzések, véres hányás, csökkent véralvadási képesség is jelentkeznek.
Súlyos esetben reszketés és igen magas láz alakulhat ki. A legsúlyosabb esetben a tünetek már fél órán belül jelentkeznek, zavarodottság, diszorientáció, és alacsony vérnyomás mellett. A túlélés esélye kevesebb, mint 50%.