Írásos dokumentumokat lehet találni már Kr.e. 1600-ból, amelyek a kristályok gyógyító erejére vonatkoznak, de egyes feltételezések szerint a kristálygyógyászat közel egyidős az emberiséggel.
Az ősi civilizációkban a kristályok és drágakövek a gyógyítás és a hatalom forrásai voltak, információ- és energiahordozóként használták őket. Olyan geometriai mintákat fejlesztettek ki, mellyel energiamezőket hoztak létre. Mivel a nemes kövek hatalmas finomenergia mezőket indukálnak, energiájukkal kultikus tárgyakat, oltárokat, templomokat, szent kapukat, kultikus helyeket és vallási ceremóniákat lehetett erősíteni és védeni, mely ceremóniák és rituálék alkalmasakká váltak az elemek (föld, víz, tűz, levegő) erőinek összekapcsolására, így erősítették a köteléket az Univerzummal.
Ezeket a rituálékat, ceremóniákat megfelelő időpontokhoz kötötték, mint például hold-tölte, napforduló, nap-éjegyenlőség, stb., ugyanis ezeken a napokon az atmoszféra energiával nagyon telítetté válik.
Kína és India szent kolostoraiban hosszú hónapokon keresztül az akkori egyszerű módszerekkel különleges alakú köveket tudtak csiszolni, melyet, ha a beteg a kezébe vett, rövidesen érezte hatását.
Egyiptom papjai, papnői, akik egyben gyógyítók is voltak, sok nemes követ viseltek testükön. Ez azt a célt szolgálta, hogy feltöltődjenek olyan erővel, amelyet a betegeknek tovább tudnak adni.
Hippokratesz, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal.
Pilusz pedig (i.e.93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez időtájban alakult ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege, amely napjainkban kiteljesedni látszik. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára.
Amit azonban az emberiség a kristályokkal kapcsolatban a régmúlt időkben megtanult, lassan feledésbe merült, az ismeretek egy része elveszett, a megmaradó ismereteknek pedig a materialista meghatározása erősödött fel, a kristályok értékét pedig egyre inkább a szépségük és ritkaságuk fejezte ki.
Ma már szerencsére egyre több orvos támogatja, hogy páciense az általa felírt gyógyszereken kívül mintegy kiegészítésképpen egyéb paramedicinális módszereket (a modern orvoslás által el nem ismert, de sok esetben annak módszereinél hatásosabb gyógymódot) használjon.